Sok mindent láthattunk a UFC 133 Phily-ben megrendezett eseményén. Fiatal tehetséget, visszatérő veteránt, nagy KO-kat, lila fecskét és egy megbánó Bernard Hopkins-t. Viszont a meglepetések elmaradtak, sőt valójában egy igen csak kiszámítható estét kaptunk a Zuffától.
A prelims nem hozott látványos meccseket, kicsit érthetetlenül került under card-ra Chad Mendes, aki Rani Yahya felett aratott győzelmével lassan kihívói pozícióba ér a featherweight kategóriában. Talán jót tett volna az eddig veretlen srácnak, ha jobb besorolást kap a meccse (a PPV eladásoknak José Aldo ellen mindenképp).
Alexander Gustafsson könnyen átlépett Matt Hamill árnyékán, aki a vereség után visszavonulását is bejelentette. Hamill című önéletrajzi filmje hamarosan a mozikban, ő pedig a bunyón kívül találta magát. Születőben a Rampage-effektus: ha egy MMA-s filmet forgat, az azt követő meccset elveszíti, Rampage - Evans (A Team), Couture - Machida (The expendables), Hamill - Rampage ill Gustafsson (Hamill).
Rory MacDonald formáját és stílusát elnézve nem véletlenül jut az ember eszébe az új GSP lehetősége. A kanadai titánnak nem okozott nagy nehézséget, a rutinos Mike Pyle-t kiütni.
A két főmeccs miatt jár három darab vállon veregetés, a két győztesnek és nekem az eredményjóslás miatt. Vitor Belfort a régi önmagát idézte, mikor még 19 évesen (!) ütötte egy halomra a palikat a UFC 12-ben. Az azóta eltett tizennégy évben aratott nagy győzelmeket, elszenvedett emlékezetes vereségeket, de kétségtelenül nincs sok olyan harcos a jelenlegi rosterben, aki ennyi ideig ott tudott maradni az elit kategóriában.
Rashad Evans bebizonyította, hogy ő a No 2. a lightheavyweight csoportban, és bárki ellen kell a ketrecbe lépnie 2012-ben nagyon nagy kihívás elé állítja majd. A Lyoto Machida ellen elszenvedett vereség óta megváltozott edzés tervvel, a Rampage elleni győzelme után pedig megváltozott teammel pallérozta saját magát, ami még összetettebb harcossá tette őt. Tito Ortiz motiváltsága és elszántsága látványos volt, mint ahogy a tudásbeli különbség is a két bunyós közt. Tito nagyot csak a ketrec falába tudott ütni, azt is a meccs után, de minden esély meg van rá, hogy a megújult 4.0 (vagy ki tudja hányas?) verziójú Ortiz-t még láthatjuk az "oktogonon". Úgy tűnik Dana White és közte szent a béke, így fognak még közösen pénzt keresni. Az estében csalódni nem kellett, a meccsek színvonala inkább közepes lett, míg a meglepetésre váróknak más csatornát kellett keresnie a hétvégén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.